Nos. Elöljáróban bocsánatot kell kérnem, hogy az előző bejegyzésnek nem sikerült túl értelmes címet adni, de túl közhelyes lett volna, ha valami 'Első napjaim' vagy 'Utam és fassetudja' vagy ténylegnemtudom címet írok oda... szóval messzemenően páratlan kreativitásomból arra a négy, egyébként egymás mellett elhelyezkedő betűre futotta...
Namármost, tartozom még egy vallomással. Be kell vallanom, hogy fent már emlegetett első bejegyzésem a vártnál kicsit kevesebb, de mindenesetre említésre méltó negatív kritikával lett illetődve... én azonban nem illetődék meg. Kb. semmire nem reagáltam, hiszen akkor időt kellett volna rátok fordítanom, az egyébként rátok szánt időn túl... szóval kb értelmét vesztette volna ez a kis napi-3-esőbe-áztatott-és-hányavetin-megkötött-élménykoszorú.. gyengébbek kedvéért blog.
Nos még mielőtt kinyilvánulódna (azthittem ilyen szó sincs... de nem húzza alá... :D ) vallomásom, le kell szögeznem, hogy mindenkit képességeimhez és elcseszett világnézetemhez viszonyítva teljes szívemből szeretek. Kivéve akit nem, de őket meg még csak le sem salakanyagozom (<- direkt nem használom a viszonylag csúnya szót.. plusz nemtudom még mindig, hogy az 'sz' alliterál e az 's'-sel...{remélem így kell ragozni} szóval aki nem kettes volt helyesírásból [jóindulattal] az legyen kedves és ezt válaszolja meg nekem...).
Na de a többieknek azt üzenem, tisztelet teljes főhajtással, hogy leszarom a véleményüket és ott a kurva piros X jobb felül. És elnézést, hogy itt most nem tudtam magam és természetesen titeket.. de inkább magam... megkímélni az elvulgarizálódástól (és gecc ezt sem húzza alá :D ... bezzeg a salakanyagozom az nemtetszik neki...), de muszáj voltam ilyen erőteljes költői eszközhöz folyamodni, érzékeltetvén le-nem-szarásom mértékét.
Na de akkor térjünk a tárgyra.
Péntek reggel van. Konyhába érkeztem első másodpercében egy papírlapra írt rövid kis üzenet fogadott, miszerint 'Fiestaca Loca Today (No Stonhenge on Saturday)'. Mint később, a reggelinél kiderült, Fernandó (tudom... elég közhelyes) Hispán lakótársam ezen a napon tölti be a 28. születésének évfordulójának a napját, vagy estéjét... vagy mindkettőt, ha úgy tetszik. A FIestaca Loca egyébként durva partit jelent. És mivel másnap akartak menni a sztónhendzshez azt lefújták.
Amúgy egész nap semmit sem csináltam. Elmentem kinyomtatni a BoardinPass-omat ami az utolsó lépése a beiratkozásnak. vettem mosózselézsákocskákat (amik nagyon cukik és illatosak :D) meg egy bűnrossz és ahhoz képest mégis drága hamburgert. Aztán mostam aztán basztam a rezet.
Este a srácok hoztak sz.tem 3 karton sört (36 db). Én meg, hogy jól benyaljam magam már az elején... és ismét két legyet üljek meg egycsapásra, vettem a Wine Shop ban egy kis 2decis Smirnoff Vodkát Fernandónak. Így bevételt teremtettem a boltnak- és szobámat rendelkezésemre bocsátóknak, plusz bevágódtam az egyébként kezdettől szimpatikus lakótársamnak. Meg igazából azt hittem, hogy mindenki vesz valami piát neki és hányásbanfetrengős tivornya lesz... (mert hát ugye azért én csak Nyíregyről meg Magyarhonból jöttem...) De mint kiderült én voltam az egyetlen ilyen kis tenyérbemászó seggfej... :D Namindegy.
Mint kiderült a WineShop melletti 5 ugyan olyan ház, mind a főbérlőhöz tartozik, és mindet diákok bérlik. Ráadásul így kialakult egy jó kis 10-12 fős társaság, mely az itteni jóarckeménymag. Szóval a szomszédban lévő szintén Spanyol csaj... (bár annyira szőrös, hogy azért megkérdőjelezném... Kár, hogy nincs itt Raska... őt szoktam ráküldeni az ilyen fajulmányokra, hogy derítse fel mi a szituáció... :D) és az én Spanyoljaim csináltak ilyen Spanyol-omlettet... ami nem volt más mint krumpli meg tojás... Még szerencse, hogy volt hozzá ilyen paradicsomos izé, meg majonéz... mert egyébként ízetlen, és a tojástól rágós főttkrumpli íze volt... vagyis hát nemvolt... De meg kell hagyni, hogy jól nézett ki és iszonyatosan laktató volt... lehet ínséges időkben rája fogok fanyalodni. Namármost itt volt ez a teljesen beteg és szőrös Spanyol csaj a közvetlen szomszédból, meg neki a kanadai lány lakótársa. Aki ismer, annak nem meglepő, hogy vele találtam meg leginkább a közös hangot. Aki itt nem tudja mire utalok, az nem ismer még eléggé. Volt még itt valami francia gyerek, de ő nem volt szimpi. Meg egy francia csaj, aki szintén Erassal van itt és teljesen korrekt volt. Meg mi voltunk öten (mert közben hazajött az indiai srác is... na róla még írok majd egy vagy két mondatot...).
Az ivászat megállt kb 3 cent vodkánál meg 6 cent rumnál... fejenként... aztán mindenki sörözött... szal én is behasonultam. Aztán mivel az indiai srác és a mi spanyol csajunk lefeküdt, nem egymással... sztem az indiai srác, még saját magát sem látta mezítelenül... javasoltam, hogy ne itt gitározzunk meg ordibáljunk (mert azért valahol a feltételezett meglétű lelkem mélyén jó gyerek vagyok) szóval a Maria nevű szomszéd spanyol csaj elvitt minket a kedvenc helyére. (Ő, spanyolsrác, mexikóisrác, kanadailány és énfelségem).
A városközpont tele van diákokkal akik isznak és buliznak és élnek és a világ mindenféle pontjáról jönnek. Nagyon szimpatikus volt. De, akkor odaértünk a helyre, és én fiatalodtam 6-7 évet. Olyan volt, mint amikor kis süldő korom kezdetén először tettem be a lábam a RockInn-be. Mindenhol mindenféle rock-szubkultúrát és korszakot képviselő emberek. A bőrgatya-pirosbőrdzseki, szakadtfarmer-kopott fekete bőrzakó, terepmintás nadrág-ujjatlan szétfelvarrózott farmermellény, hosszú ápolthaj, hosszú igénytelenhaj, félhosszú haj, hajatlanság, taréj, kövérmetálos, vékonypunk... az egyik emeleten Nirvana fogadott melyet Bon Jovi majd Iron Maiden követett a másikon A day to remember melyet Bullet for my Valentine és szégyenemre mondom, néha... de tényleg csak néha... olyan együttes amit nem tudtam hirtelen megállapítani... a kis Rock Jamboree féle szimpadon két metálos headbangelt, míg mi annak a szélén ültünk és a küzdőtéren léggitárcsatát vívó embereket néztük... Ez a színes, bódult, a földhöztapad a cipőm [a kiöntött sör- kiizzadt ízzadság - kihányt hányás (na jó azért nem)... egyvelege miatt], ez a szagok és hangok kavalkádja oly érthetetlen módon egyesül a legtermészetesebb harmóniává, hogy én, mint balga-bamba-tudatlan-a-világ-csodáira-még-nyitott kisgyerek csak mászkáltam eufória közeli állapotban és ha tudtam megöleltem Mariát, hogy elhozott ide. De még mielőtt azt hinnétek, hogy ez volt a legjobb... Hát nem... a csapolt Guinness volt a pont az ín és a korona az estén és az esthajnalcsillag az égen. (ez az utolsó kicsit buzis... de nézzétek el... túlcsordultak az emócióim)
Aztán kb. 4 kor értünk haza. Engem fel akart szedni egy 40 éves milf. De már szerencsére indultunk, szóval mondtam neki, hogy ugyanitt ugyanekkor jövőhéten... Szal most várnom kell két hetet mire újra oda mehetek :D
Még hazafelé megálltunk az ASDA ban. Arról azt kell tudni, hogy 0-24 és eléggé nagy szupermarket ahhoz, hogy annyira elnyomjon minden kis boltot, hogy csak ott érje meg vásárolni. Ami nekem tökéletes... NA mindegy. Bementünk mert nacsoszt kellett venni. Aztán itthon ettünk nacsoszt melyre sajt volt olvasztva és volt hozzá valami zöld trutyi... De nagyonadta. Kb. 5 kor feküdtem le.
Másnap reggel teljesen kialudva reggel 8 kor keltem... A francia csajjal megbeszéltük, hogy megyünk együtt megcsinálni az enrolling utolsó felvonását, plusz ma volt ilyen tájékoztatót minden nemzetközi diáknak. De mint kiderült jött egy Lengyel srác is, aki szintén most kezd itt Erasmussal. Ő szintén abban a házban lakik, ahol a franci csaj (tőlünk legmesszebb az ötödikben). Na ez a gyerek lesz a legjobb spanom itt. Egyrészt mert Lengyel. Másrészt mert ugyan olyan financiális feltételek mellett létezik mint én. Harmadrészt mert ha csak fele annyira hülye mint amilyennek ma megismertem, akkor két hét múlva kirúgnak minket az egyetemről, három hét múlva meg kereshetünk új albérletet...
Na mindegy. Hármasban végigültünk egy két órás tájékoztatót ami full unalmas volt. Viszont ami durva élményként hatott, hogy kb 200 nemzetközi tanuló van és ezeket egy helyen lehetett látni. Nagyon multikulti volt :D
Az indiai lakótársamról egy pár szó. Kb 160 centi és 50 kiló és nem beszél sokat. Nem eszik húst se tojást. És ő is programozó. Nem vagyok benne biztos, hogy barátok leszünk :D De nem sok vizet fog zavarni...
Na sajnálom, hogy megint kicsit hosszúra húztam, de ez csakis azért van mert a tőlem telhető legjobban szeretném kielégíteni az esetleges igényeiteket és érdeklődéseteket.
pp
Képek:
