NA. Mielőtt még valaki bármilyen félreértések áldozatául esne, le kell szögeznem azt, hogy ezen értelmetlen-összefüggéstelen-helytelen, nevezzük szavak összehányásának, nem az a célja, hogy a kedves és mélyen tisztelt és buzgón imádott és a többi nyálszarság melléknévvel minden bizonnyal illethető OLVASÓ bármiféle élményben részesüljön. Pusztán arról van szó, hogy annyira egoista paraszt vagyok, hogy nem akarok élményeimről regélni mindenkinek egyesével, mert drága ám az én időm, hanem így két lovat ülök egy csapásra... (vagy lovat csapok vagy tudomisén) hiszen TI, akik egyébként szerintem ezen első pár sor utána már nem fogjátok tovább olvasni, belelássatok abba, amit én itt abban az országban teszek ahol tejet tesznek a teába és nem feltétlenül megy a hasuk sehová. Továbbá (és ez a fontosabb), ÉN mindössze egyszer írom le a legjelentősebb mozzanatait silány-sötét-semmirekellő-szánalmas (és tudnék még alliteráló negatív jelzőket... bár az 'sz' nemtudom annak számít e...) életem ezen 4 hónapjának és full sok időt és energiát spórolok.
Naszóval. Ne várjátok, hogy normálisan írjak és fogalmazzak mert arra képtelen vagyok. Ez van, ennyit tud megvetésre-minden-mennyiségben-méltó-(ön)magam...
Az utam csodálatos volt. Pusztán 35 órát vett igénybe a Budapest-Wolverhampton távolság. Persze ez köszönhető annak a dílernek vagy bűnözőnek vagy lehet szimplán csak rossz köcsögnek, akit az EuroTunel - nél szedtek le pont a mögöttem lévő ülésről... Aztán kb egy óráig tartott mire rájött a busz vezetősége, hogy csórikám már bilincsben ül a rendőrautóban és talán indulhatnánk is tovább... Bár titkon reméltem, hogy az én táskámba (amit mellesleg egész út alatt rugdosott) rejtette az anyagot és hamar megkereshetek egy kis zsebpénz ha ideérek... De nem :(
Röpke 28 óra alatt értem Londonba, ahogy bűbájosan elbűvölő és annyiraszépéskedves kishugom, hogy nemtalálok rá megfelelő jelzőt pórias szókinccsel rendelkező anyanyelvemben, várt rám egy rakat kajával. Így az évben találkoztunk harmadjára asszem... ez kb 2-vel több mint amennyit egyébként látjuk egymást.
Nos Londonból már csak egy Birmingham- Walshall-Wolverhampton buszutat kellett végigülnöm, amit szerencsére a kinti hideg és eső ellenére is jól hűtött a légkondicionáló berendezés. Sajnos mivel a fáradságtól már lassan lázasan remegtem, ezt a gesztust nem tudtam sokra méltatni. Még jó, hogy késtünk (és így tovább élvezhettem habtestem kocsonyaként remegését) egy nénike miatt fél órát, hiszen a nénike nem tudott egyedül se fel-se le szállni és még taxit is a buszsofőr hívott neki... Aki egyébként egy nagyon szimpatikus (és most a megszokott iróniával ellentétben tényleg szimpatikus) úriember volt.
Wolverhampton. Este fél9. Buszállomás. Csepergő eső.
Tudtam, hogy itthon fogom magam érezni... vagy otthon... vagy nemtom.. összezavarodtam, na mind1, a lényeg, hogy az első ember akivel Wovlerben beszéltem az egy csövi csávó volt aki telefonálni akart a telómról... Mondtam neki, hogy No, Sorry, Tourist, No English, No No Mr.Supermen nemlenni...
Taxival jöttem a Wine Shopba. A taxis mivel már járt Debrecenben (amúgy full indiai volt, kis bajuszka meg akcentus meg minden) és mivel még az út elején fixáltam a költségeket 6 helyett csak 4 fontot kért el a piros lámpákkal együtt is 5 perces útért. (amúgy szerintem hosszabb úton ment, hogy beszélgethessen velem :D , hiszen csodás társaság vagyok...)
A főbérlőmmel a Wine Shop-ban találkoztam, mivel ők üzemeltetik azt is, meg a mellette lévő kb 3 ingatlant is... Mivel neki is van egy ikertestvére és mert már volt 200 font a bankszámláján plusz mert csodálatosan megnyerő személyiség vagyok egyből megtaláltuk a közös hangot. Gyorsan be is vitt a házba, hogy kialudjam magam... Pontosabban bekísért... azért a méltóságomat még 35 óra után is megtartottam... ... nagyjából... Másnap azaz ma a WineShop-ban kezdtem a napomat. Elköltöttem 260 fontot... Sajnos csak lakbérre... Pedik egy GreyGoose nagyon hívogatóan illegette magát a felső polcon... Természetesen összekevertem a nőt. Mivel egy petéből valóak a másikkal és még a jólét is ugyan úgy hizlalta el őket nem tartom szerény személyem hibájának a dolgot. De mint tegnap este a nővérével, vagy húgával... vagy lényegében tökmindegy kijével, vele is tök jól kijöttem. Egyrészt mert nemcsak a telónk ugyan olyan, de még a tokja is.. Másrészt mert jófejvolt és nem zsidózott, Harmadrészt mert adtam neki pénzt és miért ne lett volna kedves, Negyedrészt mert csodálatosan megnyerő személyiség vagyok.
A ház nagyon fincsi. Az én szobám full el van szeparálva. Négy lakótársam van. Egy spanyol csaj aki kb 26 esztendős és spanyolt tanít az itteni középsuliban. Egy spanyol srác aki 29 éves és Phd. hallgató. Egy mexikói ipse aki 31 és pici és kedves és ő is Phd. hallgató... és három éve él ebben a házban... És egy indiai srác akiről semmit nem tudok, mert még nem találkoztam vele :D Pedig full sűrűn járok ki teátfőzni... Egyrészt mert fáj a torkom másrészt mert így úgy teremthetek rögtönzött kapcsolatot a flatmate-jeimmel, hogy nem jönnek rá, hogy rögtönzött kapcsolatot akarok velük teremteni.
Egyébként a város tipikus angol városka. 250ezren laknak itt. Van egy nagyon szép focistadion amelynek láttán még én, aki még csak sport számba sem veszem a focit (nem mintha olyan sok dolgot vennék a számba...) szóval még én is szívesen kilátogatnék egy meccsre. Kb fél órára van Birminghamtől (busszal... gyalog nemtudom...). Az egyetem modern és nagy és szimpatikus. Sokat egyenlőre nem tudok róla.
NA jólvan... így is többet írtam mint amit szándékoztam volna. Megyek főzök egy teát hátha összefutok véletlenül valakivel és tudunk 3 mondatot beszélni... aztán nem fogják azt hinni, hogy egy antiszociális kis pöcs vagyok... Mert bár lehet, hogy antiszociális vagyok, de kis pöcs az nem!
nacsók
Képek:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=630556983631634&set=a.630496150304384.1073741829.100000320151206&type=3&theater
